"Szemét", avagy kinek, ki a szemét!

Pár napja olvashattuk a hírt, hogy Szekszárdon valaki egy papírdobozba tette a feleslegessé vált kiskutyákat, és hogy jelezze mások számára, mit is jelent neki pár kicsiny élet, még a doboz oldalára rá is írta, hogy "SZEMÉT!". Szerencsére voltak olyanok, akik nem így gondolták és a "szemét" halk, nyüszítő hangjára felfigyeltek.
Sajnos, nem egyedi ez az eset. Szerkesztőként nap, mint nap találkozom én is hasonló esetekkel, de ez a hír megkívánja, hogy véleményt mondjak. Mikor reggelente a saját kutyáim szemébe nézek és látom bennük az örömöt, a feltétel nélküli szeretetet, odaadást, amit felém sugároznak, elgondolkodom, hogy lehetnek olyan "emberek", akik valami oknál fogva ezt nem veszik észre, mikor egy kutya szemébe néznek, és mint egy zacskó szemetet kidobják az utcára Őket. Lehet, hogy nem is a kutyusokra gondolt, mikor ezt ráírta a dobozra, hanem csak egy kis önkritikát gyakorolt, csak már sajnos nem volt hely, hogy a "VAGYOK" szó is elférjen rajta.
Próbálok belegondolni, hogy egy ilyen embernek, milyen lehet egy napja. Reggel felkel, megissza a kávéját, megmosakszik, felöltözik, elveri a gyereket... majd kiviszi a "szemetet".
A sivár lelkében nincs bűntudat. Nem érzi tetteinek súlyát, mivel számára egy "kis élet", mit sem jelent.
Én abban reménykedem, hogy az élet, valamely formában százszorosan adja vissza mindazt, amit Ő(k) adtak, tettek ezekkel a kis állatokkal, mivel állat rendőrségünk nincs, a jogszabályunk hézagos, és így mit sem ér...